Megfordulok és kis híján fellököm Zac-et. Ericre bámulok.

-Döntsd el hogy szereted vagy nem de sürgősen.

Zac hirtelen suttogni kezd a fülembe gyanús arckifejezéssel az arcán. –Szerintem tudom hogy miért alakult így minden.

-Legalább te tudod hogy mi van itt…. –mondanám de Zac Ericre néz. Ericnek még a szeme is könnyes. Még életemben nem láttam ilyennek. Mindig is kemény gyerek volt.

-Eric, a Brown-os pletyka…. Te komolyan bevetted? –kérdezi a bandatársától.

Eric szeme kikerekedik és kis híján összeesik a megkönnyebbüléstől. –Az csak pletyka volt? –döbbenten kérdez. Én csak kapkodom a fejem. Milyen Brown? Milyen pletyka? Nem értem az egészet.

-Szóval te azért… Eric! Miért gondoltad hogy igaz?

-Mert még képes bizonyíték is volt. –vágja rá én meg egyre jobban nem értem. Ezek most miről beszélnek itt!?

-Az direkt a bekavarásod miatt volt. Csak azt nem gondoltad hogy az egész miattad van. Te meg fogtad magad és inkább nem szenvedtél többet… Én értem már! –világosul meg Zac. Mg ő felvilágosul én egyre csak sötétedek. Nem tudom összerakni a darabkákat. Milyen pletykáról nem tudtam amiről kellett volna?

            Zac közel lép Erichez és megveregeti a vállát. –Na most állj elő valami mentő ötlettel hogy tudod bebizonyítani Emmának hogy szereted te… csak a pletyka bekavart.

Nem bírom tovább.

-Milyen pletyka? Magyarázzátok már meg! –mondom hangosan.

Zac rám mereszti két kék szemét. –Nem tudsz erről a sztoriról?

-Nem. Azt se tudom melyikről van szó. Az előbb még nem Tinával járt? Most már meg azon filóztok hogy hogyan hódítsa vissza Emmát…? Magas nekem! Kérlek valaki avasson be. –teszem szét a két kezem, Zac meg a hátam mögé lép és átkarol. Gyorsan suttogva elmagyarázza a töténetet. Szépen lassan felvilágosodok. Rájövök hogy a barátnőim több mindent tagadnak mint amit eddig hittem. Ha Emma ezt tagadta… akkor Jane és Emily is tagadhat valamit mert Tanya-val teljesen őszinték vagyunk egymással.

-Ez úgy történt, hogy a talikor azt mondta Eric Emmának hogy idő kell neki. Szerencsétlen Emma azt hitte hogy ez nemet jelent hogy húzni akarja az egészet. Ercinek tényleg idő kellett volna de mindegy. A lényeg hogy Eric sosem bírta Brown-t. Tudod ki a Brown? –csak bólogatok. A fiú, aki nyolcadik óta meg van veszve Emmáért. Az utóbbi időben mintha összejött volna egy lánnyal… -Na, szóval. Brown-t megkérte Emma hogy pár kép erejéig találkozzanak már mert be akar kavarni egy srácot aki nem tud dönteni vele kapcsolatban. Megcsinálták a képeket amik szinte tökéletesek lettek és Emma privát üzenetként elküldte mind a nyolcat Ericnek. Ericnek akkor tört el a mécses. Pár szomorú hangulatjel után lelépett és megszervezte a talit Tinával. Csak vissza akarta adni Emmának a kölcsönt. Igazából sosem jött be neki Tina, csak tudta hogy Emma nagyon nem kedveli a csajt.

            Rájövök hogy az egész csak egy kölcsön kenyér visszajár-játék volt. Azért eléggé bunkóság volt szerintem Emmától hogy üzenetben elküldte a képeket de kirakni nem lehetett volna mert akkor lőnek mindennek. Abban igaza volt hogy nem idővonalra. De üzenetben…? Így már megértem a történetet.

            Ránézek Ericre. Haloványan elmosolyodik.

-Meg tudsz bocsátani nekem? Most téged kérdezlek nem Emmát.

Bólintok. Elgondolkodok. Én igazából csak Emma miatt voltam mérges rá de már látzom azt a pár összefüggést. Eric szereti a barátnőmet…. Csak a barátnőm összetörte a szíívét. Ő meg csak simán visszaadta neki. –Megbocsátok.

Fellélegzik. Közel lépek és a fülébe suttogok. –Most pedig velünk jössz és megszervezzük életetek legjobb bocsánatkérő randiját. Igaz, Zac? –kérdezem felé fordulva. Felnézek rá. Megszorítja a kezem. Ezt igennek veszem.

            Most a mi időnk jön. Megszervezem Emma életének legszebb és legromantikusabb bocsánatkérő randiját.

 

 

            Emmát hívom. Eric készen van, a kezébe egy hatalmas csokrot erőlködtünk, talán egy kicsit nyálas is lett de ismerem a barátnőmet. El fog olvadni. És meg fog bocsátani neki. Rákacsintok Zacre, mire felém igyekszik.

A barátnőm megtört hangon szól a telefonba. –Szia, mit tudtál meg?

-Figyelj, gyere már el Tináék háza elé. Valamit sürgősen mutatnom kell. –mondom izgatottan. Csak el ne szóljam magam.

-Mi lett? Találtatok valami olyat ami miatt érdemes lenne elsüllyednem? –kérdezi én rázom a fejem.

-Csak gyere ki. Úgy ahogy vagy tök mindegy mi van rajtad.

-És ha egy szál fehérneműbe lennék? –érdeklődik humorosan. Azért még nem vesztette el a humorát.

-Akkor vegyél fel valamit és gyere ki. Sürgős. Siess. –sürgetem és kinyomom. Emma biztos azt se tudja mit csináljon de én csak elmosolyodok. Felnézek az épp engem ölelő Zacre. Még mindig nyugodt. Tudjuk az igazat. Nemsokára Emma is fogja tudni.

-Olyan jó hogy nálunk nincs ilyen probléma. –mondja és felé fordulok csak hogy a karjaiba tudjak bújni.

-Nincs mert szeretjük egymást és ennyi. –válaszolok és biztos elmosolyodik és a hátamra fekteti a kezeit. Amíg engem ölel, elfelejtem hogy hol is vagyok és mire készülünk. Mindent. Csak azt tudom hogy a nagy karjai közt amik biztonságot nyújtanak nekem.

            Amikor elenged, látja rajtam hogy nagyon hiányzik az az érzés, ezért csak közel hajol és csak simán a számra nyomja a sajátját. Esküszöm Zac jobban ismer mint én saját magamat. Tudja hogy mire vágyom. Viszonzom a csókját. Mosolyog az ajkam alatt. Kicsit közelebb húz. A hátára fektetem a kezem. Alig bírom a hátára tenni a kezem olyan széles a válla. Hirtelen a fülemtől úgy fél centire Eric dorgálását halljuk.

-Váljatok már szét az istenit! Ez most nem a ti időtök. Majd este annyit élvezkedtek amennyit akartok de most nem.

Elhúzódik Zac. Az ajkaink egy picit még összeérnek, de annyi lehetősége is van hogy háton vágja Ericet. Kis híján a földön landol a csodálatos virágcsokra. Most én ütöm meg. Eric fulladozik a röhögéstől. Mi csak mosolygunk.

-Na, engedjétek már el egymást! –piszkál minket tovább Eric. Zac elvigyorodik, középső ujját mutatja Eric felé, aki erre megfordul és elröhögi magát hangosan. Zac meg megint teljesen egymáshoz érinti a szánkat. Na ezt imádom benne. Mindig tudja mit kell tenni.

            Két perc múlva már tényleg abbahagyjuk. Elhúzódik, megsimítja a hajam és a homlokomra ad egy csókot. Majd Eric felé fordítja a fejét. A teste ugyanott van, körbekerítve az enyém a két nagy izmos karjával.

-Na vegyél csak példát tőlem, öcskös! Ezt imádják a lányok. Ha így csókolózol, nem ahogy te csináltad! Az egy nagy lószart se ér. –magyarázza. Eric ezek szerint hallgat rá mert bólogat és elmosolyodik.

Rám néz Eric. –Olyan törékenynek tűnik Alice a karodban. Totál más így nézve mintha egyedül lenne.

-Tudod miért? –kérdezem felemelt ujjal. Amikor ránéz az ujjamra, Zac mellkasára teszem. –Mert Zac izmos testalkata egy kicsit lekicsinyít engem. De így a tökéletes.

-Hát igen. –mondja büszkélkedve Zac és a jobb kezem felhelyezi a szíve környékére. Hallom hogy dobog. Csak mosolygok szerelmes fejjel.

            Zac oldalra néz. Emma kerekezik épp felénk a világoskék biciklijével. Amikor észreveszi Ericet, kis híján elborul oldalra az egész szerkezettel, de szerencsére meg bírja tartani magát. Amikor minket meglát hogy Zac karjaiban elhelyezkedtem csak mosolyog. De amikor visszasiklik a tekintete Ericre, elkomorul az arca. Még gyorsan odakiáltok Ericnek.

-Készülj fel hogy veszekedni fogsz vele.

-Tudom. Felkészültem rá. –mondja és kissé kihúzza magát. Most az egyszer büszke vagyok rá kicsit. Zac megfordít úgy, hogy előtte álljak. A két lába közé állít és a karjai átnyalábolják a derekam és hasam környékét. Oké, így fogom nézni a műsort.

Emma ledobja a földre a biciklit és Eric elé lépdel. Megáll előtte, felnéz rá és szinte azonnal elindulnak a könnyei. Eric csak odalép és átölelné, de Emma elhátrál tőle.

-A pletykád miatt volt minden. –böki ki Eric, aki nagyon csalódott hogy nem ölelhette át.

Emma lehajtja a fejét. –De miért pont Tinával? –kérdez vissza.

-Te miért Brown-nal? Én utálom Brown-t! –válaszol egy kérdéssel Eric.

-Én meg Tinát! –vág vissza Emma kicsit mérgesen. Csak légy nyugodt Emma. Nem látod hogy békülni akar!? -Mert be akartalak kavarni hogy hamarabb kapjak visszaigazolást hogy most kellek vagy nem. Azt hittem hogy ezzel majd harcba állsz vele.

-Nem tudtam volna harcolni. Lehetetlen lett volna hogy nyerjek. –vallja be csalódottan Eric. Túlcsordul csalódottsággal az utolsó mondata. Kis híján megszakad a szívem, de csak egy fél lépésnyit közelebb húzódik Zachez. Még jobban átkarol.

-Pont hogy te lettél volna az abszolút nyertes. Miért tartod magad ennyire alkalmatlannak? –érdeklődik Emma mélyen Eric szemeibe nézve.

-Mert gyáva vagyok. –hajtja le teljesen a fejét Eric. És ekkor Emma odalép hozzá és átöleli. Kis híján felugrok örömömben.

-Nem vagy gyáva, csak egy kicsit idióta. De ez tetszik benned. –mondja Emma suttogva, most már mosolyogva. Eric alig hiszi el hogy egyetlen mozdulat és a karjai közt van. De aztán valahogy felfogja és mindkét kezét Emma hátára fekteti. Barátnőm óriásit sóhajt és még szorosabban húzódik hozzá. Eric csak égig érő mosollyal bámul előre.

-Akkor… -kezd bele Eric, elengedi Emmát és kicsit közelebb lép hozzá. Ha van köztük két centi, akkor is túlzok. -…Meg tudsz bocsátani mindenért?

Emma megsimítja Eric karját. –Inkább nekem kéne tőled bocsánatot kérnem. De én megbocsátok. Csak egy hülye pletyka…! Ilyen hülye nem lehetek. –mondja picit hangosabban is mire Eric elröhögi magát.

-Nem is vagy hülye. Csak néha egy kicsit cserfes.

-És ez a cserfesség jó neked? –kérdezi Emma közel hajolva Eric arcához. Istenem, Emma! Most provokálja hogy lesmárolja. Az mondjuk nem tudom mit okozna. Szerintem még jobb lenne. Mindkét félnek.

-A legjobb. –mondja Eric és bekövetkezik amire gondoltam az előbb. Közel hajol hozzá és a száját a barátnőmére tapasztja. Emma szeme kis híján  kigúvad, de aztán elmélyül és viszonozza.

            Egy gyors mozdulattal előveszem a telefonom, óvatosan lekapom őket és elküldöm Tanya-nak ilyesmi szöveggel. Újra együtt a pár, ne aggódj. A Brown-pletyka kavart be. Tanya egy szívet küld majd egy döbbent hangulatjelet. Milyen Brown-pletyka?

            Szóval még ő se tudja? Júj de jó, magyarázhatok meg mindent…

 

 

 

            Hét órakor találkozunk Jane-éknél. Próba. Emmával együtt érkezünk. Most már felszabadult és jókedvű. Visszatért a régi és megszokott Emma Russell hozzánk. Tanya amikor meglátja Emmát, hozzánk rohan és átöleli.

-Na hogy alakult? Alice-től kaptunk képet csókról, de kibékültetek legalább?

Átdöf a tekintetével. –Bocsi… de amúgy nagyon jó kép lett. Érdemes lenne valamit kezdeni vele.

-Jó, meggondolom majd hogy teszek-e valamit vele és amúgy Igen. –mondja boldogan. Tanya elengedi és pár szót beszél vele.

            Addig Emily-hez és Jane-hez sétálok.

-Mi van veletek? Készen álltok a próbára? –kérdezem.

-Persze,. Mint mindig, főnök. Amúgy tudod már hogy lesz az összevont csapat? –érdeklődik Emily. Ez egy jó ötletet ad. Kihalászom a telefont a zsebemből, közben Emily-re kacsintok.

-Köszönöm, jó ötletet adtál.

-Ja, semmiség. –nézi ahogy összevissza nyomkodom a telefonom. –Mire készülsz?

-Majd megtudod. –vágok vissza és tárcsázni kezdem Gavrilt. Remélem hogy felveszi. És felveszi. Beleszól a félmély hangjával.

-Alice?

-Igen, ki más? –szólok vissza. Elneveti magát.

-Mit akarsz tudni? –érdeklődik. Nyelek egyet.

-Hogy lesz az összevonás akkor?

Egy mély levegőt vesz. –Egyenlőre a papírok megvannak, a nevet még nem tudom. A két főnököt sem tudom. Nekem már elég volt ez a tíz év amit vittem a csapatot. Nyolc éves koromtól kezdve én voltam a főnökük. Nem bírom már. Ha érted. –bólintok. Igaz még csak hat éve vagyok főnök, de még nem fáradtam el. Szívesen vinném a csapatot. De egyedül nem nagyon fog menni tíz emberrel. Majd még valaki mellém áll. Eszembe jut Zac. Majd Zac. Persze ha elvállalja.

-Persze hogy értem. –válaszolok. –De akkor hogy lesz a videó? Úgy hallottam hogy videóban lesz kijelentve és azt feltesszük a két csapat lapjára és utána összevonjuk a két oldalt.

-Így lesz. Csak ez a főnök-dolog kicsit aggaszt. Tanya és Andrew nemet mondott, Eric nem akar még, Adam sem nagyon… egyetlen személy maradt. Zac. De ha Zac elvállalja, akkor neked is el kell. Nélküled úgy sem vezetné a csapatot. –magyaráz. Egyetértek vele.

-Ha Zac elvállalja, akkor én is vállalom.

-Akkor jó. De amúgy jól vagy? –kérdezi. Csak mosolygok. Mindig így kérdezi meg.

-Amúgy igen, megvagyok. –válaszolom. Félig igaz is a jelenlegi állapotomra.

-Király. –válaszol. Nem sokszor használja ezt a kifejezést. Most jól jött ki. –Na figyelj csak. Holnap hamarabb gyere már hozzánk mint a többiek. Mivel mi vagyunk a két főnök, meg kell beszélni a részleteket.

-Akkor a holnap kora reggeli előadásunk még Wave Resque néven megy? –kérdezem. Alig hiszem el hogy holnaptól kezdve nem létezik a Wave Resque. Jó volt ezzel a csapatnévvel hat évet.

-Az még igen. A bejelentés után már nem létezik majd a Wave Resque oldal sem, hanem a két oldalt ismerősöm összeolvasztja és úgy alakul ki az új csapat. A rajongói kommentek és kedvelések nem tűnnek el. –mondja és kihallani belőle a mosolyát.

-Akkor jó. Holnap mennyi felé legyek ott? –kérdezem. Anyáékkal még át kell beszélni. Júj meg egyszer csak Zac-ről is beszélnem kell majd velük. Az lesz az én szépséges halálom dátuma!

-Olyan kilenc óra felé jó lesz. Fél tízre legyen ott mindenki és háromnegyedkor felvesszük a videót és pontos időzítéssel kerek tizenegykor kilőjük az oldalra és összekapcsoljuk a két oldalt ünnepélyesen.

-De biztos jó ötlet? –hozom fel. Nem tudom. Nekem nagyon tetszik az ötlet, de a rajongóknak hogy fog tetszeni? Az osztályon reakciója milyen lesz? Remélem nem nagyon rossz.

-Szerintünk nagyon sokan örülnének neki. Szinte mindenki. –bíztat.

A barátnőimre nézek és látom rajtuk hogy próbálni szeretnének. –Na megyek mert próbálni akarnak már holnapra. Akkor holnap kilenckor. Szia.

-Szia, és kilencre. –mondja és kinyomja.

-Na mi újság? –érdeklődik Tanya. Közelebb lépek a barátnőim alkotta széles körhöz.

-Holnap többet fogok tudni. –válaszolok. Mindenki elmosolyodik. Emily a telefonjához lép és elindítja a zenét. Gyorsan beállunk és kezdjük a gyakorlást.

 

 

            Leguggolva kezdem. Míg Emily és Emma körülöttem a betanult lépéseiket táncolják, valahogy megpróbálom az elmémet kikapcsolni. Hogy csak a zenére összpontosítsak. Most Zac-re sem szabad gondolnom. Ő is eltereli a figyelmem. Pont akkor állok fel, amikor kell. Egyet előre, egyet hátra. Előre a két kéz. Leengedni a kezeim. Most leguggolni. Ugyanúgy előre a két kar. Kettőt rázni a vállon. Felállni. Emily és Emma ismétli a saját lépéseit, addig én a sztepp mozdulatsort táncolom el. Megint nem akad össze a lábam. Amikor végzek, lehajtom a fejem, Jane és Tanya mellém lép, majd két oldalról felemelik a karomat, én ezzel felemelem a fejemet. Szétszéledünk. Jön a Wave Resque-s mozdulatsorunk. Kilép jobbra, mellé zár, de közben a kezünkkel játszunk. Fordulás száznyolcvan fokban, lemenni a földig, ott pár apró idézőjelben nőies mozdulat. Majd felállás, előre a két kar. Visszafordulás, először a bal kart a mellkas elé majd a jobbat. Tanya, Emily és Emma hajat pörget, Jane és én ismételjük az előzőt még kétszer.

Lelassul kicsit a zene. Hátrébb lépek, hagyom a négy barátnőmet is elöl egy kicsit. Néha már unom a rivaldafényt. Nekik kell szerepelniük elöl. A szteppet táncolják. Én addig hátul csak hullámoztatom a karjaimat. Majd változik a zene ritmusa, előre török, Jane és Emily közé állok. Összenézek Emily-vel. Lehajtjuk a fejünket, majd fel ezzel hátradobjuk a hajunkat. Majd megfordulunk aztán felugrunk mind az öten.

Majd kezdődik elölről a saját mozdulatunk. Amikor annak vége, Tanya és Emily cigánykerekezik egyet, addig mi hárman, Emma, Jane és én kicsit a kezeinkkel és a vállunkkal játszunk egy kicsit majd Tanya kettőt dobbant és mindenki leguggol. Ezzel vége a dalnak is. Próba kipipálva.

               Tanya feláll és mindenkinek segít felállni és egyszerre ölel át mindenkit.

-Lányok, ez volt az utolsó olyan próbánk ahol csak öten vagyunk. El tudjátok hinni? Holnaptól már egy csapatban dolgozunk a fiúkkal. És hogy alakul majd a főnök dolog? Amikor Gavril engem kérdezett én nemet mondtam. Alice. –nyomja egymás után a mondatokat. Elengedem és elmondom hogy mi lesz.

-Holnap kilencre mennem kell Gavrillal értekezni de nektek is fél tízre ott kell lenni. Amúgy ha Zac elfogadja akkor én és ő leszünk az új főnökök. –mondom ki. Tanya-nak kikerekedik a szeme.

-És Gavrillal mi lesz?

-Ő már tíz éve viszi őket, már mondhatni megunta, belefáradt a főnökségbe. –magyarázom. Csak bólintanak. Nem érthetik meg mivel jár. Én nagyjából megértem Gavrilt. De attól sincs semmi baj ha ők is félig megértik.

-És ha ti lesztek a főnökök, akkor mi lesz az új név? –tényleg, a név! Erről nem is beszéltem Gavrillal!

-Nem tudom hogy mi lesz. Majd Gavril beavat holnap mindenbe. –húzom meg a vállam. A többiek csendben maradnak. Elindulok Jane-ék házából ki a kapujuk elé.

Nem tudom eldönteni hogy inkább Zac-et hívjam fel vagy aput. Lehet hogy most inkább aput kéne. Kikeresem aput a névjegyzékemben és hívni kezdem. Addig körbenézek az utcán.

Apu hangja ébreszt fel abból az álomból hogy elképzelem ahogy az egyik oldalról zac rohan hozzám.

-Alice, ott vagy, lányom?

-Ja, igen apu, itt vagyok. –térek vissza a valóságba. –Szia, figyelj. Eltudnál jönni értem Jane-ékhez?

Picit gondolkodik. –Persze. Tíz perc és ott vagyok.

-Köszi. Szia. –ezzel leteszem a telefont és most Zac-et hívom fel. Mintha hetek óta nem hallottam volna a hangját pedig csak pár órája…

Azonnal felveszi. –Lice. Már hiányoltalak.

-Én is téged. Csak szóval… nem is tudom hogy miért hívtalak fel. –mondom nevetve. Tényleg nem tudom. Lehet hogy épp zavarom. Kicsit hülyén érzem magam.

-Én sem tudom hogy tudok meglenni nélküled. -válaszolja és innen hallom hogy meghúzza a vállát.

-Én sem tudok valami könnyen.

Belevág a szavamba. –Legközelebb egy falnak löklek és addig csókollak míg bírlak. Így hogy Eric beleszólt, jobban hiányzik az érzés mintha meg se történt volna. –mondja csalódottan.

-Tudom. Nekem is. Jut eszembe. Zac, megkérdezett Gavril a főnök… -kezdenék bele de belevág megint.

-Beszéltünk róla. Mondtam neki ha te benne vagy akkor elfogadom. Gavril azt mondta hogy te meg azt mondtad hogy tőlem függ. Vagyis akkor mi leszünk a főnökök. Mi intézünk mindent. Ketten, hivatalosan. –mondja izgatottan. Zac mindennél jobban várja a holnapot. Most már én is.

-Nekem holnap kilencre kell jönnöm. Mennyire mész Gavril-ékhoz? –érdeklődök. Fontos az időzítés.

-Nekem is kilencre mondta a találkát. Szerintem a főnök-dolog miatt időzített mindkettőnket kilencre. Nekünk még sok intéznivalónk lesz. De az a lényeg hogy együtt. –mondja én meg egy szerelmeset sóhajtok. Hirtelen a semmiből megjelenik a kocsink.

-Zac, mennem kell, apu visz haza. Akkor holnap kilenckor.

-Akkor most nélküled kell aludnom? –kérdezi pánikba esve.

-Hát sajnos igen… -mondom. De rossz lesz nélküle, tényleg! Majd elképzelem hogy a párnám helyett a mellkasa van a fejem alatt. Meg megkeresem azt a törölközőt ami tiszta Zac-illatú lett. Beledugtam az egyik fiókomba. Anya vagy apu azt nem érezheti meg. Akkor lőttek.

-Akkor szia. Szeretlek. –mondja majd kinyomja. Pár másodpercig csak állok. Nézegetem a hátterem. A kedvenc közös képünk. A kép, amin csak a fél arca látszik és a nyaka körül van a fejem. Tökéletesen kivehetők vagyunk rajta. De mégis kissé visszafogott kép. Azt sugározza hogy odáig vagyunk egymásért.

                Felnézek. Itt van apu. Épp engem néz. Kis mosolyt erőltetek az arcomra és behuppanok mellé a kocsiba. Hazamegyünk. Legalább egy picit pihenhetek mielőtt új felállásba kerülünk. Majd vacsoránál elmesélem. Mondjuk még holnap is ráérek. De hogy fogom elmondani nekik hogy Zac-kel mi a helyzet? Apura nézek. Nem tudom milyen reakciója lenne.

               De egyenlőre nem is érdekel. Csak éljem túl az éjszakát nélküle!

 

Oldal: 10. fejezet
Hollister- Wave Resque és SomIster - © 2008 - 2024 - hollister-waveresque.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat