A mai előadásra eléggé sokan eljöttek. Mintha érzenék hogy ez az utolsó Wave Resque-ként lezajló előadásunk. Több a sulinkba járó diákot is felfedezünk, ahogy felállunk a szokásos állásunkba. Felharsan a zene, és mindenkiben beindul a zene.

            A tánc alatt mindvégig az összevonás volt a fejemben, és a pillanat hogy mikor ölelhetem át végre Zac-et. Éjfélig nem tudtam aludni. Csak amiatt, mert teljes mértékben hiányzott. Hiányzott a karja. Hiányzott az ölelése. Hiányzott a csókja. Az illata. Mindene. Ahogy a bőre hozzám ér. Érdekes hogy egy hete körülbelül még azon gondolkodtunk hogy a bizsergés miért volt nálunk. Mára teljesen elmúlt. Szerintem az csak egy jel volt hogy ő az igazi. És amíg meg nem történt az első csók, addig érződik a bizsergés, de aztán eltűnik. Már nem ilyeneken gondolkodunk. Nemsokára Zac szülinapja lesz. Kellene neki vennem valamit. Csak nem tudom hogy mit szeret. Annyira azért még nem ismerem. Majd ha kettesben maradok Gavrillal, kifaggatom. Az előadás nagyon jól sikerül, vagy úgy msáfél óráig nyúznak minket autogramért meg közös képekért. Csak mosolyogva tűröm. Akkor kis híján infarktust kapok, amikor Gavril üzenetet küld nekem, hogy hol vagyok már. Két perc és kilenc óra, mennem kell.

            Hát, viszlát Wave Resque rajongók. Most már az összevont csapat rajongói lesztek.

 

 

            Kilenc után pár perccel odaérek odaérek Gavrilék kapuja elé, már fáj a lábam a biciklizéstől. Megállok az első nagy tuja előtt és a ház felé nézek. Gavril mintha megérezte volna hogy itt vagyok, kinyitja az ajtót és elém tárul a látványa. Haloványan elmosolyodunk majd elindulok felé. Egy bordó felső szürke farmerral. Előnyös neki.

-Jó reggelt, új főnök.

-Ebben a percben még két különálló főnök van egymással szemben. –vágok vissza.

-Eljött ez a nap is. –mondja és végigfuttatja rajtam a szemét. Csak a ZS-s felső meg egy fekete farmernadrág. Zac bordó pulcsijával. Ennél a pillantásnál baráti ölelésre számíthatok. Amit meg is kapok. Ismerem már.

            Lágyan megsimogatja a hátamat. Én csak visszaölelem, de nézem azt az ajtót és hirtelen kinyílik és ott van Zac. Most azonnal oda kell mennem hozzá… Nem bírok magamon türtőztetni. Túlságosan hiányzott tegnap este. A csíkos pulcsiját vette fel, a szinte szokásosnak mondható bézsszínű farmerjával.

Kirántom magam Gavril öleléséből és Zachez futok. Az ő karjaiba bújok. Így már sokkal jobb. Két kézzel szorosan magamhoz szorítom. Hallgatom ahogy a szíve egyre gyorsabban ver, majd egyre lelassul a nyugodtságtól.

-Szia, Lice. Úgy látom az én ölelésem még mindig jobb neked. Sajna, haver. –kacsint oda Gavrilra aki csak legyint. Zac közelebb húz, átkarol. Az illatát nagyon mélyen magamba szívom. Imádom ezt a dezodor-illatot rajta.

            Két perc múlva Gavrilra néz, aki biztos valamit reagálhat, mert Zac felemeli a fejemet és mélyen a szemeimbe néz. A két szép kék szemével. Megfulladok. Segítség. Az államat még jobban megemeli és a szája az enyémre talál. Hiányoztam neki. Nekem is ő.

            Ahogy mozog a szája, szinte felrobbantja a körülöttem lévő még kissé hűvös levegőt és csak úgy érzem magam tökéletesen jól, ha teljesen hozzásimul a testem. A két lába közé állok és szorosan a hátára szorítom a két tenyerem. A karjai megtalálják a hátam környékét és satuszerűen megszorítanak. Nincs köztünk öt milliméter. Szinte semmi.

            Ez még legalább öt percig tart. Aztán nagy nehezen elenged és olyasmit mond hogy bocsássak még amiért nem bírt türtőztetni magán. Micsoda hülyeség. Én sem. Ezért nem kéne bocsánatot kérnie…

A pólómra villan a tekintete. Megcsillan a szeme. –Lice, ez a monogramom!

-Tudom. Direkt azért vettem meg.

Végigfuttatja a szemét rajtam. –Nem csak a póló mintája, még a kinézeted is a pólóban megmosolyogtat engem.

Ekkor veszem csak észre, hogy alakra simuló anyagból van és hatalmasnak tűnik benne a mellem. Oké, elég ciki helyzet. Csak pimaszul rámosolygok. Eléggé vörössé válik az arca. Csak megsimítom az arcát. Hatalmas vigyor terül szét rajta.

-Látod, a pulcsid van rajtam.

-Látom. Bocsi most nem abba jöttem.

Legyintek. –Nem baj. Csak az a lényeg hogy itt vagy. Nagyon rossz volt nélküled az az este. Sose akarok több olyat. –mondom kissé úgy, hogy érződjön benne milyen rosszul aludtam nélküle.

-Veled álmodtam. Táncoltunk a BoyzIsland-es klipben, majd a szobámban táncoltunk és csókoltalak, aztán az ágyamban feküdtünk, és arról beszéltem hogy milyen szép vagy amikor nyűgös vagy. Aztán aludtál. Olyan békés és gyönyörű voltál ahogy a mellkasomra tapadva alszol.

Csak mosolygok. Én nem tudom hogy Zac-kel álmodhattam-e, igazából nem emlékszem hogy bármit álmodtam volna.

            Gavril mosolya az egekig ér, amikor meglátja az önelégült vigyoromat, ahogy az egyik nemsokára új főnökre, az életemre vigyorgok. A bal oldalunkra áll.

-Hagyjátok már abba. Még intézkedni kéne.

-Ja, bocsánat. –vágja rá Zac és zavarba jött arccal megszorítja az ujjaim és Gavril után vezet. Amikor beérem, a vállának támasztom a fejem. Érzem ahogy az izmai dolgoznak. Nagyon lenyugtat. Kicsit még felvagyok pörögve mivel vége az ötös közös szerepléseknek a barátnőimmel. Helyette tízes közös próbák és előadások következnek. Közösen Zac-kel az élen.

Gavril bevezet minket egy bézsszínre festett szobába. Rájövök hogy az az ő szobája. Amikor legutoljára itt jártam, inkább sárgásabb árnyalatú volt a fal, nem ilyen erős bézs. Zac a csapattársa, egyben legjobb barátja íróasztalához áll, ahol már halomban állnak a papírok és az egész közepén egy laptop, Gavril a jobb oldalára áll. Zac bal oldalához lopózok, a karja és oldala közé befúrom magam. Észreveszi, elmosolyodik, kissé megemeli a bal karját hogy még kényelmesebben elférjek. Az oldalamnál lóg a kézfeje. A halántékomra ad egy csókot majd Gavrilra figyelünk. A gépen mutogat valamit Zacnek, amiből egy kukkot sem értek. Zac figyeli Gavrilt és amit magyaráz gesztikulálva. Én csak ide-oda kapkodom a fejem. Egy idő után nem bírom és Zac füléhez hajolok. Azonnal észreveszi.

-Zac, most amúgy miről van szó? Eltudnád magyarázni nekem? –kérdezem.

Az arcát az enyémhez érinti. -Elmagyarázok majd mindent, amit kell, Lice. –mondja, én kissé megnyugodok mellette.

            Egy idő után végre Gavril végez a magyarázással, Zac meg felém fordul.

-Na, szóval arról van szó hogy kéne valami találó csapatnév meg pár papírt kell aláírnod.

-Ja csak ennyi? –döbbenek meg. Sokkal többnek tűnt.

-Jó, mi másról is beszéltünk, mialatt te nem tudom hol jártál. –mondja és hátradobja az egyik hullámos tincsem az arcomból.

-Bocsánat, szerelmes vagyok. –mosolyodok el. Zac csak egy pár pillanatig tartó csókot ad a számra, ami emlékeztet rá. Kicsit közelebb húz a géphez meg egy tollal játszik a jobb kezével.

-Szóval… -kezd bele és a jobb kezembe nyomja a tollat és rámutat pár papíron egy bizonyos részre. Biztos ott kell aláírni. –Itt írd már alá, kérlek. Mivel a főnök-társam vagy. -bólintok és engedelmeskedek. Csak úgy siklik a toll a papíron. Kicsi, de igen elegáns betűkkel írom alá mind az öt papírt. El sem olvasom mi van rajta csak Zac neve mellé aláírom én is.

Nem értem. Most talán kormányi engedélyt kért Gavril, hogy aláírást kell adni? Amikor megalakultunk csak csináltunk egy oldalt és már tettük fel a videókat a táncainkról. Akkor ezek szerint hivatalosan elismertek leszünk ezzel a tízes összeállítással.

            Amikor végzek, Zac lehuppan az íróasztal előtti székre. Rám néz. Egyből tudom mire céloz. Hogy foglaljam el a helyem az ölében. A két combjára ülök. A karjaival a hasam előtt megtart. A vállamra támasztja az állát és magyarázni kezd.

-Itt az alap oldal. Nem tudjuk a csapatnevet. Van valami ötleted? Lehet a neveinkkel játszani, lehet valami táncos, vagy a két csapatnévből egyet csinálni. Ugye van ötleted? –kérdezi.

-Most gondolkodnom kell. –mondom és leborulok az íróasztalra. Zac a hátamnak dönti a fejét és szerintem ő is gondolkodni kezd.

            Egyszerűen semmi sem jut eszembe. Van itt a két csapatnévvel való játék. Akárhogy rakosgatom össze, semminek sincs jó hangzása. Wave Boyz? Nem jó, mert mi is az öt csaj is benne van. Szerintem egy lány nem jóképű, ezért a Handsome sem túl jó ötlet. HolliSomy? A két főnök nevéből összerakva valami? Furcsa, nem jó. SomIster? Hm. SomIster, tök jól hangzik.

-Zac? –szólítom. Azonnal felemeli a fejét a hátamról és fogva tart a két kék szeme. –A SomIster jól hangzik?

Elgondolkodik, majd mosolyogni kezd. –Hogy ez hogy nem jutott eszembe?

-A kettőnk vezetéknevéből ollóztam össze. Jól hangzik vagy keressek másikat? –kérdezem izgatottan.

-GAVRIL! –kiáltja el magát Zac, és az egész ház szinte beleremeg. Csak halkan kuncogni kezdek.

-Mi van? –kérdez vissza és megjelenik az ajtóban. Rám kacsint. Én vissza. Jól érzem magam a két védelmezőm mellett. Az egyik mint legjobb barát. A másik mint életem szerelme. Nagyon imádnivaló érzés, kívánom sok embernek.

-SomIster. –mondja. Gavrilnak egy pillanatra lepereg az élete is hogy mi lehet ez, de aztán felfogja.

Rám mutat. –Alice ötlete volt?

Büszkén megölel Zac. –Büszke is vagyok rá.

-Ez nagyon jól hangzik. A papírok… -kezdene bele de belevágok.

-Kész van minden. Mennyi az idő? –Gavril sietősen az órára néz.

-Tíz perc és jönnek a többiek. Elmondjuk a nevet, ami szerintem nagyon jó. Csinálunk egy videó próbát, aztán felvesszük. Tizenegyre meg kitesszük. Aztán mindenki megy a dolgára. –mondja el a programot.

Bólintok. –Rendben van, főnök.

Rám néz és oldalra fordítja a fejét. –Kedves, mostantól a mögötted lévő férfiúnak mondjad hogy főnök. Én már itt csak egy átlagos táncos vagyok. Ezzel hogy kitaláltad a nevet, már te vagy a főnök. És Zac.

Hátranézek rá. Ő is rám. Kicsit még közelebb húz magához. Mindkettőnk mosolya valahol az egekben van.

Nem kell gondolatolvasónak lennem, tudom hogy egyre gondolunk.

 

           

            Az első videós próbán túl vagyunk. Mindenki tökéletesen nyugodtnak és kipihentnek tűnik. Én bezzeg úgy érzem magam mintha ebben a pillanatban rángattak volna ki az ágyból. Zacnek dőlök egy pillanatra. Annyira hogy érezzem, itt van mellettem. A hátam mögött átbújtatja a karját, és a derekam környékére helyezi a tenyerét. Oldalra lesek Gavrilra. Óvatosan a karjára teszem a kezem. Ijedten felém kapja a fejét, de ahogy látja hogy csak én vagyok az, kifújja a levegőt. Felém villantja azt a mosolyát, amiért egy éve még meg voltam veszve. De most már új értelmet nyertem. Zac-et. És ezt ő is tudja. Szerintem boldog hogy összekovácsolódtunk ennyire. Már élni se lennék képes nélküle. De ha bármelyik idióta fiúval problémája van, szóljon majd megyek és elintézem. Meg akarom a rosszakaróktól védeni. A mássága, a buzisága miatt kicsit sebezhetőbb. De majd teszek róla hogy senki ne merjen hozzászólni. A pillantásaimmal ezt próbálom felé közvetíteni, ami szerintem át is jön neki, mert kicsit elpirul az arca és még annyit súg nekem, köszönöm, aztán már el is indítjuk a videót. Gavril a kamerába néz és elmosolyodik.

-Sziasztok, kedves Wave Resque és Handsome Boyz rajongók. Most a pontos idő tíz óra ötvennyolc perc, és szeretnénk a Wave Resque főnökével, Alice Hollisterrel egy fontos bejelentést tenni. –néz rám és bólintok. Felnézek és a kamerába nézek. Elmosolyodok. Összeszorul a gyomrom. Zac észreveszi és megsimítja a derekam környékét az ujjaival. Megnyugodok kissé.

-Sziasztok, rajongók. –mondom. Mély levegő. Most jön a bejelentés. –Ezennel Gavrillal, itt mellettem –mutatok rá, mindketten kicsit összerezzenünk -be szeretnénk jelenteni hogy a két csapat ezentúl együtt fog dolgozni.

Pár pillanatnyi csend, majd újra Gavril veszi át a szót. Körbemutat mindenkin. –Én már tíz éve viszem a Handsome Boyz-t, mondhatni elfáradtam, és mivel senki más nem vállalta el, ezért az új összevont csapat két főnökegyénisége Alice Hollister és Zac Somy lesz. Ezennel Zac-nek átadom a szót. –néz rá Zacre aki kissé összerezzen mellettem de megsimítom a szabad kezemmel a combját. Elmosolyodik.

-Hát, nincs sok tapasztalatom ilyenben, de mivel senki más nem vállalta el -mutat körbe a többieken, akik elnevetik magukat -ezért nem hagyhattam cserben Alice-t. Hát elfogadtam. –rám kacsint, kicsit közelebb húzódok. Így kimutatom hogy együtt vagyunk még mindig. –Az új, összevont csapat neve megegyezés alapján SomIster lesz. Minket hirdetve. Akinek esetleg nem tetszik ez a csapatnév, és van másik ötlete, nyugodtan írhat ránk. Még mielőtt megijedne mindenki, bejelentem hogy a két oldal össze lett kapcsolva, minden követés és kedvelés ugyanúgy maradt, csak a név az új. Ezentúl a két csapat együtt dolgozik. További szép napot, kedves rajongók. –ezzel óvatosan biccent egyet, és leáll a videó. Mindenki nagyon mélyről jövőt sóhajt.

Gavril rákattint a Küldés gombra. Elküldi. Kikerült az oldalra. Inenntől egy csapatban vagyunk mind a tízen.

            A sorsunk megpecsételődött. Emma és Jane egyszerre sikkant egyet. Tanya közelebb húzódik Andrew-hoz. Pár pillanat és már egymásnak is estek. Csak legyintek egyet. Emily És Adam összenéz. Én csak kerekre nyílt szemekkel bámulok. Emily? Hisz’ eddig semmi sem volt köztük… mi történhetett itt? Zac is egy kicsit össze van zavarodva.

-Ezek mióta… -kezdenék bele de nem bírom befejezni.

-Nem tudom. –válaszol és maga felé fordít. –Élvezni fogod a közelségemet, Lice.

-Ez nem kérdés. –bólintok mosolyogva. Felhúz az ágyról, ahova leültünk a videó miatt. Gavril odajön hozzám. Felém nyújtja a kezét. Megfogom. Párszor megrázzuk egymás kezét, majd megfordítja a kezében a kézfejem és a szájához emeli. Ez már túlságosan nyálas.

-Főnök, mit parancsol? –kérdezi.

            Körbenézek. Tanya-ra kacsintok. Szerintem egyre gondolunk. Kéne egy jó nagy buli ennek alkalmával. De Gavril szülei nem egyeztek bele.,. Az enyéim meg kinyírnának szó szerint. Még mielőtt megszólalnék, Andrew töri meg a csöndet.

-Mindenki jöjjön hozzánk egy nagy bulira.

            Andrew-éknál még úgy sem jártam. Zac megszorítja a kezem. Életem első bulizása, ahol vele vagyok együtt. Jó buli lesz. Remélem lesz cider, mert akkor azt fogyasztani fogok. Más alkohol szerintem nem kéne. Andrew-hoz lépek. Lenéz rám. Eszembe jut amikor úgy idézőjelbe véve piszkált Gavrillal a buszon. Azóta ő is tudja az igazat.

-Ugye nem akartok berúgni? Azt nem szeretném.

-Mi? Nem! –vágja rá. Azért mondom… -Hát akkor ki vigyázna rátok? –elnevetem magam, háton vágom és visszamegyek Zachez. A jókedv kezd eluralkodni a két csapaton. Vagyis egyen. A SomIster-en.

 

 

            Andrew nem fukarkodik, amikor azt mondja hogy buli van náluk. Nem is akármekkora buli. Még hazaléptem, mielőtt apa el nem fuvarozott volna hozzájuk. Otthon pedig kiválasztottam a legünnepibb, egyben legbulisabb ruhámat. Egy teljesen átlagos, fekete ruha, semmi mély kivágás, a térdem fölé ér és a derekamnál bővülő szoknyával. Átlagos ruha. De ahogy felvettem és szabadjára engedtem a hullámos tincseim, legalább olyan idősnek tűntem mint Zac. Egy nagyon kevés smink pedig csak még jobban feldobott. A lábamra egy fekete bokacsizma szerű cipő kerül. Mivel kölcsönbe kaptam anya aranyláncát, passzol a cipőn lévő cipzár színével. Zac szerintem hidat fog nyomni a földön ha meglát.

            Az ajtó előtt állok. Mivel Andrew nem tudta megígérni hogy tud szerezni cidert, ezért hoztam magammal tíz üvegnyit. Hadd jusson mindenkinek. Becsengetek. Bentről már hallom a zene ritmusát és pár harsány nevetést is. Ha jól emlékszem az Emma és Emily röhögésének hangja. Az ajtót Tanya nyitja ki. Amikor meglát, nem az az első dolga, hogy esetleg betessékeljen, hanem elkerekedik a szeme és Zac nevét ordítja.

-Mást nem tudtál volna kitalálni? –kérdezem humorosan. Csak elneveti magát.

-Zac elájul ha meglát. Honnan van ez a baromi jó ruha. Vigyázz, a végén még leszedem rólad. –irigykedik. Csak rávigyorgok.

-Kirándulás… nem emlékszel? –emlékeztetem, miközben leteszem a tíz üveg ciderrel teli zacskót a földre. Az osztálykiránduláson vettem. Nagyon méltányos áron volt. Pont azt terveztem hogy csinálok benne egy képet és felrakom az oldalra, így felcsigázni Zac Somy érdeklődését. A régi emlékektől szélesebb mosoly tolódik az arcomra.

Tanya válla mögött meglátom Zac-et. Egy szokásos izmait kiemelő fekete felső fekete farmerral és azzal az övvel, amitől még egy hete padlót fogtam. Tanya arrébb áll. Nem tudom épp mit iszik Zac, de azt tudom hogy kis híján a földön landol. Alig bírja visszatartani hogy ne nyeljen félre. Csak mosolygok. Két lépést jobbra lépve leteszi a poharat a kezéből majd elém lép. Nagyon gyengéden magához húz a derekamnál fogva. A fülembe suttog. A hangjából büszkeség hallatszik.

-Lice, te gyönyörű vagy. Esküszöm, majdnem meghaltam az előbb.

-Te se vagy semmi. –bólogatok elismerően. Nagyon szélesen mosolyog majd kicsit durvábban mint amire számítottam magához ránt és az ajka az enyémen már is. Ez meg kisöpör mindent a fejemből. Még szerencse hogy letettem a földre a cideres zacskót, mert olyan hirtelen ölelem át, ahogy ő engem és ha nem tettem volna le, szét lenne törve mind a tíz üveg mostanra. Most nem teszünk mást, faljuk egymás száját. Még sosem voltam ilyen és ő sem. Nem tudom mire ez a felhajtás. Vagy csak a vágya most jön ki. Nem baj. Hadd csinálja.

Gavril jelenik meg Zac mögött, mindebből semmit sem veszek észre, mivel nagyon mélyen egymás tekintetébe vagyunk merülve. Már régen megfulladva lebegek abban az égkék tengerben.

-Nehogy már szétfaljátok egymást! –ordít, de Zac csak picit elmosolyodik, majd ugyanolyan módon folytatja a csókolásomat, mint eddig. Gavril észreveszi, hogy szó szerint le van szarva a véleménye. Mi ugyanúgy folytatjuk mint eddig. Jól van na, szeretjük egymást most mit tegyek ellene?

-Andrew az istenit! Hozzál már egy feszítővasat! –ezt már se én se Zac nem bírjuk ki. Elhúzódunk a másiktól és Gavrillal együtt röhögésben törünk ki. A térdemet csapkodva, összegörnyedve nevetek. Erre Andrew megjelenik és tényleg egy feszítővas van a kezében! Ezt már tényleg nem bírom ki. Az ajtónak dőlök és püfölni kezdem a röhögéstől. Gavril, röhögő görcsöt okoztál! Már szinte lélegezni sem tudok. A hasizmom is zsibbad. Végre abbahagyjuk. Zac karjai közé sietek.

-Szóval hol is tartottunk? –kérdezem.

-Soha többet ne provokálj hogy így csókoljalak. Még sose csókoltam így meg senkit! –jelenti ki.

-Én büszke vagyok magamra hogy én vagyok az első. –mutatok magamra. A kezébe fogja az enyémet majd bejjebb vezet, ahol már javában tart a buli.

Emma és Eric épp a dohányzóasztalon ül és mosolyogva beszélgetnek valamiről. Emily Jane-nel és Adam-mel járkál a sütis asztalnál. Tanya meg épp odarohan Andrew-hoz és lehordja hogy minek hozott feszítővasat. Erre megkapja a szellemes beszólást.

-A két főnököt kis híján szét kellett választani. Szerintem még ez is kevés lett volna.

Tanya rám néz, majd kezének három ujját billegetve felém vigyorog. Ez az úzás helyett van. Mást nem tudok tenni csak bemutatok neki mire elneveti magát.

            Hirtelen.. micsoda véletlen, az a zene megy a háttérben, amiről mindkettőnknek a másik jut eszébe. Összenézünk Zac-kel.

-Távolodjatok el onnan testvéreim –mutat rá Ericre meg Emmára Zac, majd magával húz a dohányzóasztal elé. A többiek úgy meregetnek minket, mint akit egy kicsit sokat szívtak.

-Ez az a zene, ugye? –kérdezi, miközben a kezébe fogja a jobb kezem. A másikat az oldalára teszem.

-Ez, igen. –mintha Emily megérezte volna, egy kicsit feljebb veszi a zene hangerejét. Csak szélesen rámosolygok.

-Köszi.

Csak legyint. Tanya Andrew elé áll, így nézve minket. Itt most nem olyan tánc lesz, mint amiket táncolunk. Ez csak sima lassúzás lesz, Úristen, hányszor álmodtam erről!

Van köztünk elég sok távolság. Felnézek. A két csodás szemébe meredek, ami a fekete felsője miatt most még jobban csillog. Vagy talán a büszkeség teszi? Vagy a boldogság? Én felszabadult és boldog is vagyok egyben. És halálosan szerelmes. Lejjebb emeli a fejét. A zene kezd lassan begyorsulni, elkezdünk ide-oda, jobbra-balra lépkedni. Van hogy párszor én előre, ő hátralép, így kicsit feldobva a táncot. Nagyon élvezem. Kicsit nekem lassú, de társastáncos is nagyon szívesen lennék. Legfőkébb Zac mellett. Egyet pörget rajtam, a ruhám szoknya része körbetáncol, majd ahogy visszapörget magához, megint. Szerintem most el van varázsolva. A hátára támasztom a tenyerem és a mellkasának támasztom a homlokom. Ő is kicsit közelebb von magához. Ugyanannyira teszi a hátamra a kezét, mint én. Igaz, hogy az ő keze hosszabb és persze nagyobb mint az enyém, de így is tökéletesen érzem magam.

Már az utolsó refrén előtti résznél tart a zene. Ez szokott az a rész lenni, amikor a csókunkat éltem át újra. Ezek szerint ő is, mert felemeli az államat és egyáltalán nem durván, inkább finoman megcsókol.

Pont mint ahogy elszoktam képzelni! Halkan a többiek tapsolnak, Tanya mintha úzna is. Ez felébreszt az álmomból. Eszembe jut hogy igazából itt vagyok. Andrew-éknál. És mostantól nem lesz semmi az életünk. Mi ketten, akik most itt vannak… vezetnek egy híresnek mondható csapatot. Együtt. És semmi sem állhat közénk.

Amikor vége a zenének, Zac nagyon közel jön és két karral átkarol. A fejemre támasztja az állát. Két lábát kicsi terpeszbe teszi. Azonnal közé állok. Így már teljesen körbevesz. Tudom hogy mosolyog. Két kézzel én is megölelem. Lehunyom a szemem és úgy tíz másodpercig így állunk. Az elég arra hogy megérezzem, ő is készen áll rá hogy mi vigyük a csapatot. Ha velem van, bármire képes. Szeretjük egymást. Most és addig, míg élünk. És olyan jó hogy szeretek és szeretve is vagyok. Egy ember által. Tudom hogy ő is ezt érzi. Elhúzódom tőle.

            Látni akarom azt a két szép szemét. Meg akarom csókolni. De mivel ő a fiú, ő dönt…. Kettőnk közt inkább Zac lesz a nagyobb főnök. Tökéletes főnök lesz belőle. Majd segítek neki. Együtt mindent megcsinálunk.

Oldal: 11. fejezet
Hollister- Wave Resque és SomIster - © 2008 - 2024 - hollister-waveresque.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat