Szombat. Ami kettőt jelent. Hétvége és interjú. Már órákkal hamarabb felkelek. A szemeim bevannak gyógyulva. De majd ha odaérünk, ki fog nyílni. Sok minden lesz. Andrew és Tanya kapcsolat, aztán át fognak térni rám és Zacre. Közben ők is interjún lesznek, vagyis még egymást se tudjuk figyelni hogy legalább ne szóljuk el magunkat. Az emberek engem sosem láttak még egyenes hajjal. Ez hátha elveszi a figyelmét a sajtósnak. Kíváncsi vagyok a rajongói levelekre. Minden interjún tízre kell válaszolnunk, felváltva mindenkinek egyre válaszolnia kell, aztán az felel, aki akar. De legtöbbször én szoktam. Hiszen a főnökük vagyok. Nagy megtiszteltetés.

            Picit még sajnálom is a megszokott hullámos tincseimet, hogy most ki fogom egyenesíteni, de hát most ez van. Ha víz éri, azonnal vissza fog ugrani a régibe vagyis remélhetőleg nem kapunk valami esős időt. Az egyik tincsemhez veszem a hajsütőt. Egy mélyet lélegzek és végighúzom rajta. Zac még sosem látott egyenes hajjal. Remélem tetszeni fog neki. Éppen az igenis zavaros álmomat elemzem, amikor rájövök hogy mindjárt készen van a hajam, aztán valami ruhát kéne keresni. Valami ünnepi. Vagy maradjon a csapatos póló? Ezt össze kell hogy beszéljük a lányokkal.

Amikor végzek az egyenesítéssel, rájövök hogy igenis nagyon jól sikerült. Egyetlen tincsem sem maradt ki. És nagyon jól áll nekem az egyenes. De a hullámos is ugyanennyire tetszik. A telefonomat keresem, de akkora kupit csináltam tegnap este, hogy azt se tudom hogy hol van. Leülök a szoba kellős közepére és mélyülten gondolkodni kezdek hogy hol lehet. De a hol lehet a telefonom helyett mindig az jut eszembe hogy mi van Zac-kel. Istenem, ennyire belezúgtam? Isteni.

            Arrébb dobálok pár tavalyi tankönyvet, amikor a töri alatt felsejlik egy fehérség. Végre, megvagy. A kezembe veszem. Lerogyok az ágyra és azon ülve elmerülök, hogy írjak üzenetet a csoportunkba.

Jó reggelt, mit kéne felvenni? Gondolkodott már valaki? -bepötyögöm az üzenetet, majd elküldöm és az ágyra dobom a telefont. Két másodperc nyugtom van. Nem elég semmire. Pittyen egyet. Üzenet. Végre válaszolt valamelyik.

Emma véghozzá. Mi arra gondoltunk hogy az egyforma ruhába mehetnénk.

Hogy ez miért nem jutott eszembe…? Tökéletes választás. –válaszolok gyorsan, majd elindulok felfedezőútra a szekrényem mélyére.

            Nagy nehezen megtalálom, egyfolytában csak pittyegett a telefonom, azt hittem hogy kimegyek de földhöz vágom. Ilyenkor engem nem szabad idegesíteni. Nagy nehezen felerőlködöm magamra. Jónak jó rám, csak nem ment fel rám egykönnyen. Érdekes.

Amikor készen vagyok, kimegyek a konyhába és meglepetésként ér, hogy se anya, se apa nincs itthon. Ezt megúsztam. Tudnak róla, de ilyen ruhában tuti nem engednének el. A teteje piros, ujjatlan, az alja szellős anyagból van, a térdem fölé ér és fekete. A hajam meg sín egyenes. Azért egy kis smink sem ártott, ezért az is van rajtam. De mindegy. Felnyalábolok az asztalról egy szendvicset majd mialatt nehezen de bontogatom a csomagolását, kimegyek a kapuhoz.

            A kapu elé jön majd Jane apukája értünk. Egy nagy, csodálatos fekete kocsival. Mindig Jane-ék kocsijával szoktunk menni. Az én helyem meg mindig Jane és Tanya között van, az első sorban. A második sor ülőkén ül Emma és Emily. Míg odaérünk, rengeteget beszélgetünk és röhögcsélünk, csak azért hogy ne izguljunk annyira.

            Két percet sem kell várnom és megjön az a fekete kocsi. Pont végzek a szendvics evéssel. Jane azonnal kiugrik belőle és odaszalad hozzám. Ő is azt a ruhát viseli, amit én. Akkor tényleg összeöltöztünk öten. Átkaroljuk egymást, majd betessékel a kocsiba. Nagy nehezen elfoglalom a helyem és már is belecsöppentem a jókedv felsőfokába. Elindulunk.

-Izgulsz? –kérdezi Emma.

Megütöm óvatosan a vállát hátrafordulva. –Ez nem kérdés.

-Nem félsz hogy elszólod magad Zac-kel kapcsolatban? –löki a kérdést Tanya.

-Ez egy elő-interjú vagy mi? –mondom nevetve. Tisztára úgy hangzik.

-Nem csak felkészítünk, mert szerintem vagy te vagy ő tuti elszóljátok magad.

-Amúgy ők is ott lesznek velünk együtt vagy nem? –kérdezem meg. A legjobb az lenne, ha ott lenne mellettem Zac és csak ülnénk és titokban az asztal alatt megfognánk egymás kezét.. direkt úgy hogy ne látszódjon a kamerába…

-Örülnél, mi? –mondja Tanya, és nagyon csalódott leszek. Ki kell bírnom Zac nélkül. Nem fog nagyon sikerülni. –Akkor örülhetsz.

Felkapom a fejem és rámeredek. –Tényleg ott lesznek? –kérdezem a sikítás határán, bólint. Kis híján ráugrok Tanya-ra. Teljes erőmből megölelem. Most sugárzik a szívem. Ott lesz Zac. Mellettem. Végre valami jó hír. Tanya visszaölel. –Végre a főnök boldog. Akkor ez a interjú is jó lesz, gyerekek.

Mindenki ránk telepszik és öten összeölelkezünk. Remek délelőtt lesz. Már érzem.

 

 

            Amikor a helyszínre érünk, már a Handsome Boyz ott van. Zac nem tudom épp mit csinál, de mintha beszélgetne Gavrillal. Kiszállunk. Először Jane. Odaint a srácoknak, akik visszaintenek. Zac megfordul. Pont akkor amikor szállok ki. Futni kezd. Ebből én semmit sem veszek észre, mert háttal állok neki. Amikor megérzek két ismerős kart a hasam előtt, megnyugszok. Az ismerős illat meggyőz a gyanúmban. Zac.

-Alice, nem bírom ki, esküszöm. Nem bírom ki.

-Nyugi, én sem nagyon. -mondom neki, majd megfordulok és óvatosan hozzáérintem a fejem a mellkasához. Fekete felső. Imádat magasfokon! Csak annyira hogy egy pillanatra érezzem az ismerős helyet. Zac átkarol. Na végre, ez az, amire vágytam.

            Kinézek a karja és az oldala között, és látom hogy Tanya és Andrew úgy smárol hogy mindjárt szétesnek. Remek. Amott Emma és Eric beszélget kicsit közelebb egymáshoz. Emily és Jane Adammel és Gavrillal állt le, de Gavril épp telefonon beszél valakivel. Rám vigyorog Gavril. Felé intek. Majd visszatérek a valóságba. Zac elenged. A hajamra villan a tekintete.

-Ha vége az egésznek, ugye visszahullámosítod? Eredetiben szebbnek látlak. Így is gyönyörű vagy, de a hullámos jobban meg van szokva. Így nem tudok mit az ujjam köré tekerni.

Elnevetem magam. –Nyugi, csak vizezni kell, aztán helyre jön. Amúgy hogy telt ez a pár nap nélkülem?

Mélyen a szemembe néz. –Ilyen sivár életem még életemben nem volt. Hogy élhettem le tizennyolc évet nélküled te jó ég?

-Én meg tizenötöt. –vágok vissza és Jane jön oda hozzánk.

-Mehetünk be? –kérdezi. Összenézünk Zac-kel. Zac bólint.

-Akkor jó. –mondja, majd elindul előttünk. Zac összekulcsolja a kezünket. Így már is jobb. Jane még hátranéz. Lágy hullámokban omlik a vállára a vörös haja. Elvigyorodik. A kezünkre mutat. –Bent inkább ne, majd akkor hozzátok fel, ha kérdeznek róla.

-Tudjuk. –bólint Zac. Látom rajta hogy alig fogja kibírni. Óvatosan megbököm a vállát a fejemmel. Azonnal rám emeli a tekintetét.

-Zac, ha nem bírjuk ki, úgy hogy ne látszon, az asztal alatt nem lehet kéz a kézben ülni?

-Szerintem látszik. –vágja rá kis gondolkodás után. A fenébe!

-De ugye egymás mellett…. –kezdenék bele, de szinte azonnal válaszol.

-Egyértelmű, hogy melléd ülök. –a vállának érintem egy picit a fejem, majd elengedem és Jane után megyek. Még hátranézek és látom hogy még mindig engem néz. Szerelmes arccal. Megzabálom.

 

 

            Elfoglaljuk a helyünket. Emily és Zac között, majdnem középen. Megegyeztünk, megpróbálunk ugyanolyan átlagosak lenni, mint legutóbb. De szerintem nem sokáig fogjuk bírni. Emily mellett Emma és Eric foglal helyet. Zac mellett Gavril, Gavril mellett Tanya és Andrew egymásnak dőlve. Ők legalább kimutathatják egymásnak az érzéseiket a sajtó előtt is. A két mázlista. Andrew mellé pedig Adam huppan be. Megvagyunk mind a tízen. Összenézek Zac-kel. Eszembe jut a két csapat összevonása. Beszéltem már a csajoknak erről, de azt mondták hogy még hadd gondolják át. Jó lenne. Lehet hogy meg kéne említeni. Vagy majd azt Gavril intézi? Egy pillanatra ránézek. Magabiztosnak tűnik. Mint mindig. Kissé kihúzza magát, egy világoskék felsőt vett fel. A szeme úgy csillog, akár egy fekete drágakő. Mindig ilyen amikor szerepelnie kell, bárhol. Észreveszi hogy őt nézem. Felém néz. Bíztató mosolyt küld felém majd Zac-nek súg valamit. Amikor végez a fülembe suttogja Gavril üzenetét.

-Azt üzeni hogy nem lesz semmi baj. Én is ezt mondom, Lice. –a becenevem megnyugtatja az idegsejtjeimet. Még utoljára szemezek egyet Zac-kel, majd belép a sajtós. Elkapjuk a szemünket, mintha nem is lenne köztünk semmi. Pedig sok minden van.

            Még előkészül a sajtós a szemben velünk lévő asztalnál. Mi egy krémszínű nagy fotelban ülünk, mg ő egy kisebb fotelban, előtte egy dohányzóasztal van, ahol vannak a papírjai meg a telefonja. Feldobja a harmincas éveiben járó nő a táskáját, hátradobja a haját, megismerem a mozdulatból. Ő Ms. Miller, aki legutoljára minket interjúvolt meg.

Felé fordul a kamera, elkezd beszélni. Ms. Miller legalább nyugodt. Nem, mint mi Zac-kel.

-Szép napot. Ma a tinik két táncos kedvence, a Wave Resque és a Handsome Boyz látogatott meg engem, és ezért egy kicsit beszélgetek velük. Remélem a rajongók tévé közelben vannak mert sok kérdésre fényt derítek. –felénk fordul. A mosolya az égig ér. Imád velünk interjút csinálni. –Sziasztok. Hm, de szépek a Wave Resque-s csajok.

-Köszönjük. –vágjuk rá kórusban, majd Gavril, Andrew és Zac megszólal.

-Mint mindig.

Ms. Miller elneveti magát. –Köszönöm a felvezetést, fiúk.

-Alice, jól áll neked ez az egyenesített haj.

Végigsimtok az egyenes hajamon. –Köszönöm szépen. –Zac rám pillant. Tudom hogy ő is ezt gomdolja.

Ms. Miller folytatja. -Először is megkérdezem, amit ilyenkor szokás: hogy van a két csapat és hogy mennek a próbák az előadásokra?

Először Gavril kér szót. Emily megpaskolja a vállam. Gavril nyel egyet, majd beszélni kezd.

-Köszönjük, a Handsome Boyz napjai ugyanolyanok, mint eddig. Próbák és unatkozások egyvelege. –Ms. Miller elneveti magát halkan. Gavril folytatja. –A próbákról meg annyit, hogy nagyon készülünk egy új idézőjelben beruházásra. Mivel a két csapat külön-külön is híres... –elmosolyodok. Tudom miről van szó. Az egybevonásról. -…Így ha egy csapatban összpontosulnánk, lehet hogy nagyobb dolgokat is elérnénk. Gondoltunk rá, hogy a Wave Resque-ból –itt ránk mutat –és belőlünk egy csapat lehetne. De ez még csak vázlatos.

Ms. Miller szemei elkerekednek és a kamera felé fordul. –Hű, hát ez csodálatos bejelentés. Hallották a rajongók? Remélhetőleg a két csapatot egyként láthatjuk viszont  a következő interjún. De ennél vannak szebb hírek is. Ami nem más, mint a két csapat között kialakult szerelmek. –itt Andrew-ra néz elsősorban, aztán Zacre villan a tekintete.

Tudtam hogy ez jön! Tanya-val összenézek, mire lecsap a nő. –Tanya! Kérünk pár kisebb részletet csodálatos kapcsolatokról Andrew Bloom-mal. Nemsokára Tanya Bloom-ként jelensz meg a köztudatban?

Elmosolyodik. Összenéznek Andrew-val. –Hát arra még várhatnak. De egy nap biztos megtörténik….

-Ó ez csodálatos! Imádom amikor összenéztek. Látszik hogy izzik a levegő –kiált fel boldogan Ms. Miller. Nem is tudom miért de oldalra nézek Zacre, ő meg rám és két másodpercig farkasszemet nézünk. Ez a két másodperc elég hogy lebukjunk mert Ms. Miller a kezét a szája elé kapja. –Mik ki nem derülnek itt! Zac? –szólítja, mire totálisan zavarba jön. Én meg szeppenten ülök. Nem bírtuk ki. Nem igaz.

-Tessék Ms. Miller? –kérdezi, látom hogy mindjárt elpirul.

-Alice Hollister? Mióta alakult ez ki? –kérdezi teljesen megdöbbenve, rám mutogatva.

-Nem látta a Facebook-oldalam? –mondja viccet erőltetve Zac. Legalább picit enyhített a feszültségen.

-Még nem, de egy pillanat és megnézem. –lekapja a telefont az asztalról és vadul pötyögni kezd rajta. Kihajolok és ránézek Gavrilra.

-Basszus, kellett hogy összenézzünk? –mondom picit zavartan.

-Ti hibátok… -mondja én meg felállok, odamegyek és óvatosan beleütök a vállába. Gavril felnevet. Ms. Miller felnéz a nevetésre. Még mindig rajta csüngök és ütöm a vállát miközben olyanokat mondok hogy nem tehetek róla hogy szeretem. Ms. Miller megszólal hirtelen.

-A barátság néha ütős. És az igazságot mondta Alice.

-Nem tehettem róla. –szólok vissza széttárt karokkal. Elmosolyodok.

-Nem tehettél róla? Simán ne nézz rá! –szól be. Tudom csak tesztelni akar.

Lehajtom a fejem. –Én olyat nem tudok.

Halkan kuncogni kezd, elővesz egy üveg vizet, lapozgat a telefonján majd amikor nyelné le a korty vizét, kis híján telibe köpi az asztalt.

-Zac! Tudod te hogy milyen nyitott könyv vagy? –mondja és óvatosan a kamera felé mozdítja a telefonját. -Felderült kedves Somy-rajongók, hogy Zac bizony hogy foglalt. Akinek pedig foglalt, az nem más, mint… -rám mutat. –Alice Hollister. Mióta van ez? –kérdezi. Ezennel most felém fordulva.

-Ezen a héten hétfőn volt a duós verseny első fordulója, ugye Zac? –fordulok felé. Elmosolyodik majd bólint. Kótyagossá válok attól a mosolytól és a két csodás kék szemtől. Megrázom a fejem. –Igen, hétfőn egybe kerültünk és ott rájöttünk hogy a tavalyi táncversenyen megtetszettünk egymásnak aztán már minden jött magától. –teszem szét a két kezem.

-Részletekbe nem avattok be? Hogy mi történt eddig köztetek?

Zac felel helyettem. –Szerintem ez a kettőnk titka maradjon. –mondja és lenéz rám. –De ha valakit annyira érdekel csak annyit mondok, hogy ne számítson olyan durvaságokra.

Zacre nézek, majd Ms. Millerre nézek és felemelem az ujjam. –Azért az ölelése, amikor megszorongat, az nagyon durva tud lenni. De olyan kis cuki…

Mindenki röhögni kezd, még Ms. Miller is. Én meg csak vigyorogva ülök és belemosolygok a kamerába. Zacnek picit kivörösödött az arca. Kitaláltam hogy mivel tudnám bebizonyítani hogy tényleg szeretem. Az előző közösnél Andrew kamerák előtt csókolta meg Tanya-t. Én kamerák előtt megölelni akarom Zac-et. És tudom is hogy csinálom.

Felállok, Ms. Millerhez lépdelek. A füléhez hajolok.

-Lehet-e olyan kis felvezetést tartani, mint amit Andrew és Tanya végzett az előző alkalommal? –kérdezem. Rám néz.

-Mivel készültél? –pimasz mosolyt küld felém.

-Csak egy ölelés, semmi több. Csak hogy lássák a tévében hogy tényleg szeretem.

-Kimondtad azt a szót, kedves! –szinte sikít. Csitítom.

-Kérem, halkabban. Nem akarom ellőni a meglepit. És igen, már sokszor mondtuk egymásnak.

Összeteszi a két kezét. –Persze hogy megengedem. És milyen kis cukik vagytok!

-Sokan ezt írták kommentbe is a kép alá. –mondom, megveregeti a vállam majd visszamegyek. Leülök vissza Zac mellé. Mosolyogva engem néz. Erre egy mély levegőt veszek és két karommal átnyalábolom. Kis híján az ölébe esek, de megtart. A fejemet a mellkasán tartom, a kezeimet a hátán, ő is átfog. Magához szorít. A vállamra teszi a fejét. Már hiányzott ez az érzés.

            Mostantól minden hivatalos. Ennyit a titkolózásról. Zac sem zavartatja magát. Tovább ölel. Nem nagyon akar elengedni.

Ms. Miller beszélni kezd. –Hát rajongók, ezennel hivatalossá teszek még egy Wave Resque-Handsome Boyz kapcsolatot, Zac Somy és Alice Hollister. –párat tapsol. Mindenki tapsolni kezd, Emma mintha úzna is. Még Adam és Eric is tapsol, akik eddig egy mukkot sem szóltak hogy léteznek egyáltalán. Eric kicsit kihúzza magát, megtöri a tapsszót az éles hangja.

-Ms. Miller, ha már itt tartunk –itt elengedem Zac-et és mindketten Eric-re emeljük a tekinteteünket. Zac teljesen meg van döbbenve. -elhívtam Őt -mutat maga mellé, Emmára –egy talira. Lényeges, mert fontos információkat tudtam meg róla, amiből nem tudom még hogy mi lesz… de lesz valami. Biztosan Emma, vagyis tali holnapután a főtéren?

Emma felsikolt, Andrew kis híján félrenyeli a saját nyálát, Zac meg a vállamba temeti az arcát.

-Mi jöhet még? –kérdezi. Megsimítom a karját. Nem is figyelek rá hogy Eric épp a következő randiját szervezi a barátnőmmel kamerák előtt. Ms. Miller vigyorogva figyeli az eseményeket. Észre sem vesz minket.

-Az durva lenne ha kiderülne hogy Emily-ék közt is van valami. Mondjuk nem hiszem… -mondom, és Emily-re nézek. Mellettem ül, egyenes háttal, mosolyogva. Szinte egyszer sem szólalt meg eddig. Még nem is egymás mellett ülnek Adam-mel. Itt biztos nincs semmi.

-Szerintem sincs semmi. –mondja, majd elhelyezkedek az ölében, Zac nagy karjai pedig újra átkarolnak.

-Bocsi hogy úgy megöleltelek a semmiből.

-Nem baj, legalább publikus. –meghúzza a vállát. A fejem megtámasztom izmos felsőtestén és mindketten figyeljük az Emma és Eric közt lejátszódó jelenetet. Ms. Miller a kerítő. De Eric pedig makacs.

-Miért nem mondod ki neki hogy legalább tetszel neki.

-Azt itt biztos nem. –rákacsint Emmára, aki elvigyorodik. Legalább ő is most már rivaldafényben van.

Ericre mutat Ms. Miller. –Most bizonyítottad azzal a kacsintással!

-Emma tudja az igazat, nem igaz? –mondja neki, mire Emma halványan bólint. Kis híján kilövök Zac karjaiból, de inkább csak Zac ölében elhelyezkedve lövök vissza. –Mit? Nem is mondtál még semmit!

-Nem mondtam el. –mondja pimaszul.

-A kis huncut. –mondom Emmának. Rám néz, felhúzza a szemöldökét majd Zacre mutat.

-Te mondod?

Oldalra fordítom a fejem. –Igen, én mondom. Szívesen barátném. Tudom hogy szeretsz.

-Imádlak. –mondja és felnevet. Egyre jobb a kedve mindenkinek. Hirtelen az órájára néz Ms. Miller.

-Jaj, hogy elrohant az idő. Eljött az ideje a kéreznek-válaszoltok-nak. –nem csinálunk mást Zac-kel, csak bejjebb csúszik a fotelban. Én maradok ugyanott, az ölében, a karjai közt, biztonságban. Nem érdekel engem senki. Csak imádom Zac-et. Ennyi.

Bekapcsolja a nagy képernyőt. –Az első kérdés Wave Resque-nak van címezve. Pontosan Emmának. Olvasom. –Emma picit előrébb hajol. -„Szia, Emma! Ugye E.S.-sel örökre együtt maradsz? Nagyon cukik lennétek, csak így tovább, láttam E-nek a lapján a képeket, illesz hozzá :) további szép napot.” Flora

-Ööm… Szia, Flora. Örülök hogy örülsz és ez nem tőlem függ, hanem E.S.-től hogy lesz-e itt valami –halványan Ericre sandít aki vigyorog mint a vadalma.

-Jó, a következő Zac-hez szól. Olvasom. –Zac óvatosan feljebb ül, de továbbra is magához szorít. –„Zac! Nagyon örülünk hogy Alice-ben látod a tökéletest. Mi mindig is tudtuk, már az elején, hogy ti egymásra fogtok találni. Sokáig együtt, gratula”. Három ZacLice fan lány

Zac elmosolyodik és a fejemre nyom egy csókot. –Köszönjük és… köszönjük na. –mondja, elnevetjük magunkat páran.

-A következő Jane-hez szól. –mondja Ms. Miller, és Jane kissé megmerevedik. –„Jane, pont te neked nincs pasid, akinek hatalmas szíve van és humora? Ugye van valami kinézetted, mert mi imádnánk a pasit, akárki is az. Sok sikert a keresgéléshez ha még nincs de reméljük hogy van valakid titokban *-*” Annabell

-Szia, Annabell. –pár másodpercig semmi majd elneveti magát. –Köszönöm a szép szavakat, de nincs senkim. Ha lesz, azonnal posztolok képet. –elmosolyodik. Ms. Miller Gavrilra néz és mindenki kap még legalább két kérdést, majd Ms. Miller úgy egy fél óra múlva újra a nevemet mondja.

-Alice, neked jött a következő és ezzel az utolsó is. –kifújom a levegőt. Zac-kel már menni akarunk próbálni a holnapi döntőre. Négy csapat maradt. Mi vagyunk az egyik pár a négyből. Ha ezt elszúrjuk, nem nyerjük meg a háttértáncosi díjat ami nem jó lenne.

–Olvasom. „Az illata. –itt mély levegőt veszek. Az orromba jut Zac kölnijének illata.  Nemsokára zavarba fogok jönni. -A haja, amikor kócos. –a hajára nézek. Eszembe jut, amikor egyik reggel teljesen összevolt kócolódva a haja, a kezem miatt. -Az ölelése, amely egyszerre lágy és durva. –Érzem hogy egyre jobban elvörösödök. Zac közelebb von magához. Végem. -A csókja. –Már megint vágyom az ajkaira! -A mosolyra húzott szája. A szemei. –felnézek, mélyen abba a két gyönyörű kékségbe nézek. Totál paradicsommá váltam. -A hangja. A humora. A személyisége. Ő. Aki egyetlen számodra. Tudjuk hogy kire gondoltál *-* Z.S., ugye?” Camy

Amikor felolvassa az aláírást, elkezdem legyezni a homárvörösség színeződött arcomat. –Szia Camy, baromi zavarba hoztál, köszönöm. Hát igen, Zacre, ja. –erre picit közelebb von magához Zac. Annyira, hogy a lélegzetét is érzem a hátamon.

Ms. Miller észreveszi hogy totál vörös lettem és odadobja nekem az ásványvizét. Elkapom a levegőben. –Köszönöm. –meghúzom egy mozdulattal. Teljesen kiszáradtam.

-Szívesen. Hát ezzel végeztünk. Akit érdekel az interjú, az szóljon. Elküldöm majd neki. –ezzel leül a dohányzóasztalra és előhúzza a telefonját. Mindannyiunk kicsit közelebb megy a másikhoz. Gavril karjába karolok, mialatt Zac arcához érintem az enyémet. Zac megöleli egy picit jobban a derekam. Gavril még mellettünk szívet mutogat, kis híján lecsapom, amikor megszólal Ms. Miller hogy nézzünk a kamerába, mi meg engedelmeskedünk.

Ellövi a képet. Vége a délelőtti programnak. Jöhet a délutáni. Egy kis próba Zac-kel kettesben. Aztán egy próba a csajokkal a keddi előadásunkra. Aztán haza és élvezem a hétvége örömét. És olvasom a sok rajongói gratuláció-levelet. Tudtuk hogy ez lesz. De ez így jó. Nem tudom ezek után hogy tagadom le az osztály előtt, hogy ki vagyok. Sehogy. Ez kiderült. Basszus. Erre nem is gondoltunk.

Azonnal Tanya-hoz rohanok és igaz hogy épp Andrew kezét fogja de a másik karját megrántom.

-Tanya! Az álcám! Így már semmit sem ér! Hétfőtől nem titok hogy Wave Resque-s vagyok.

Két másodpercig gondolkodik, majd elengedi Andrew kezét, vagyis kiesik a markából és hófehér lesz. –Bassza meg! Tényleg! Alice, ezt nagyon ellőttük.

Zacre nézek, aki öt méter távolságban áll és Gavrillal beszélget. –Zac-et nem bánom, de az álcám így semmis. A fél suli tudja hogy Zac-kel vagyok együtt. Abban reménykedek, hogy azt hiszik hogy az egyenes hajú csaj az Hollister-csaj és Hollister-csaj meg én nem egyek vagyunk.

-Mondjuk igen. Csak pár ember tudja, nekik meg úgy sem hisznek. Még lehet kibúvód. Amúgy gratula, így hogy már hivatalos. –veregeti meg a vállam elismerően. Kisüt a szeméből. Büszke rám.

-Köszi. –mondom. Mosolygok, majd arra megyek, ahol Zac-et sejtem. De nem jól sejtem. Mert mögöttem van. A bal kezem megszorítja, majd maga felé fordít.

-Jók voltunk. Nem bánom hogy kiderült. –mondja és a mosolya égig ér. Imádom.

-Én sem. Most mi legyen? –kérdezem. Egy másik kérdésem is van, hogy hogyan jutok haza de az most más tészta.

-Majd apám jön értünk és ma nálunk próbálsz. –érinti meg mutatóujjával az orrom.

-És ott is alszok? –mondom szemöldökömet fel-le húzogatva.

-Ha akarsz, de inkább nem akarom megkockáztatni, a végén nagyon elszáll velem a ló, de tudod hogy szeretlek.

-Ez egyértelmű. –mondom, majd megfogjuk egymás kezét és az éppen beérkező szürke kocsihoz vezet. Próba. Kettesben. Csodálatos délután lesz.

 

Oldal: 6. fejezet
Hollister- Wave Resque és SomIster - © 2008 - 2024 - hollister-waveresque.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat